Gyors döntés volt, egy napra haza menni, csak 3 órányi út…
A levendulaolaj a táskámba lapult, mint mindig, mert csípés, szúrás, fájdalom azonnali elűzője.
A Solace is nálam volt, tudjátok, az a hisztis nők olaja, hát igen, olykor vállalom s ilyenkor használom is, ellenszerként, természetesen.
A lime esszenciális olajat tettem még melléjük, a hétvégi zöldséges csirkés egytálétel okán, mert a rácseppentett 2 csepp lime mennyeivé varázsolja ezen kedvencemet.
Útra keltünk. Épp letelt az első óvodai és iskolai hetünk.
Legelőször a torkom kezdett el fájni, hamarosan szortyogni kezdtem, majd köhögni. Mindez egy óra leforgása alatt történt velem, nagy meglepetésemre, mert én eddig mindig máskor lettem beteg, nem a várt időszakban.
Lassan kaptam észbe, hogy bizony ennek a fele sem tréfa. Cseppentettem 2 csepp lime esszenciális olajat a számba, bekentem kívülről levendulaolajjal a torkomat. Érdekes hatással voltak rám ezek az olajak. Nem fájt többet már a torkom, nem volt rossz a közérzetem, de folyt az orrom.
Reggelre kicsi lányom is utolért, torokfájásra panaszkodott és taknyos lett ő is, akárcsak az anyja.
Közben úgy döntöttünk, hogy meghosszabbítjuk az otthonlétünket, így várt ránk még egy nap és ez a két olajka, amitől azt a csodát vártuk, hogy hétfőn mindenki egészségesen mehessen óvodába, iskolába.
Naponta többször használtuk, én csak úgy lazán a számba cseppentettem a lime olaját, a lányomnak langyos teába tettem előtte mézbe elkeverve. A levendulaolajat a torkunkra kentem.
És hétfőre rendbe jöttünk.
Csak egy kis figyelem és rendszeresség.
És türelem, na, abból jó sok.
Ennyi kell és az oly sokszor emlegetett jó erős húsleves a betegség első napján.
És igen, nagyon hiányoltam az On Guard keveréket és a Breathe-et is, de a teafa-levendula hígításomért is sokat adtam volna, de hát nem volt, így azt használtam, ami kéznél volt.
