Egyszer nagy lelkesedésemben kifejtettem, hogy én ritkán vagyok beteg, általában jól vagyok.
- Légy jól a bőrödben! - ezután így fogalmazott.
S én többet nem szóltam semmit.
Mióta elém került ez a kép, gyakran érzem a gerincemen a fa kemény ölelését.
Mert néha ki kell lépni a napi keretből, mert néha nem vagyunk egyensúlyban, mert elmúlnak, befejeződnek, kivágódnak dolgok az életünkből, s ez megvisel. Olykor pici dolgok is kibillentenek… A nagy csend vagy épp annak hiánya, a meleg, a hideg, a van és a nincs. Ilyenkor képzeletben játszom.
Tenyerembe kenem a választott dōTERRA olajat, s repülök az illatával, épp akkor és oda, ahova kívánkozom. Igen, képzeletben.
- a citromolaj frissességet hoz és erőt
- a vadnarancsolaj ünnepi mosolyokat, ajándékbontogatós lélekmelengetést
- a citromcirok szúrós illata a pontokat hozza az életembe, befejeződnek mondatok, döntések hozódnak
- a borsmenta levegőt ad, mellbe vágót, hűvöset
- a vetiver megállít, magammal nézet szembe
- a serenity nőiesen varázsol, kicsit édeskés illata elbódít
- a levendula szabaddá tesz
- az On Guard erőt ad
Ez a kép mindig a ciprusolajat hozza. Tiszta és friss erdőillatot. Szabadságot és nyugalmat egyben. És a fa ölelését a hátamon.
- Legyetek jól a bőrötökben!- kívánom barátsággal, Kriszta
Szívből köszönöm a képet és vele érkező hangulatot Marika barátnémnak.
